Amerikai almás pite

Gyúrt süteményből legelőször ezt készítettem el. Azóta már többször megsütöttem, és mindig sikerült, szerintem ez a süti elronthatatlan. Tulajdonképpen szinte ugyanúgy készül, mint a francia sárgabarackos almatorta, csak itt több hozzávalóra van szükség a tésztához, mert a tetejére is kerül belőle. Alma általában mindig van itthon, és szerintem ez az egyik legjobb módja a felhasználásának. Sütés közben a tetejére szórt barna cukor kicsit karamellizálódik, ettől szép sötét barna színe lesz, és kicsit ropogós is.

Hozzávalók (tészta):

35 dkg finomliszt

1 evőkanál barna cukor

1 csomag vaníliás cukor

20 dkg margarin (hideg)

szükség szerinti mennyiségű (jeges) víz

csipetnyi só

1 db tojássárgája (a kenéshez)

Töltelék:

1 kg alma

10 dkg barna cukor

+ 2-3 dkg a tetejére

1 csomag vaníliás cukor

1 teáskanál fahéj (esetleg mézeskalács vagy muffin fűszerkeverék)

Elkészítés:

Először készítsük el a tésztát. Az átszitált lisztet keverjük össze a kétféle cukorral és a sóval, majd morzsoljuk össze a margarinnal. Adjunk hozzá annyi hideg (jeges) vizet, hogy egy jól gyúrható, de mégis puha tésztát kapjunk (gyors mozdulatokkal dolgozzunk), majd tegyük a hűtőszekrénybe 30 percre. Addig elkészítjük a tölteléket. Ehhez az almákat hámozzuk meg, a magházukat távolítsuk el, vágjuk kisebb kockákra, majd keverjük össze a kétféle cukorral és a fahéjjal (vagy fűszerkeverékkel), majd tegyük félre. Vajazzunk és lisztezzünk ki egy piteformát, és melegítsük elő a sütőt 200 fokra. Miután letelt a 30 perc, a tésztát felezzük el, majd az egyik felét nyújtsuk ki a tepsi méretére úgy, hogy körben széle is legyen, majd egyengessük a tepsibe, szurkáljuk meg villával (a szélein, ha van felesleg, vágjuk le). Halmozzuk rá az almákat, majd a tészta másik felét is nyújtsuk ki a tepsi méretére, vágjunk belőle kb. ujjnyi széles csíkokat, és rácsosan fedjük be velük a tölteléket, a széleit kicsit nyomkodjuk össze. Ezután kenjük meg a tésztacsíkokat tojássárgájával, szórjuk meg barna cukorral és süssük kb. 30-40 percig.

Tovább a blogra »