Banános-kakaós-krémsajtos süti

Az apropó, hogy most megint banános süti van terítéken az, hogy már régóta ígérgetem kolléganőmnek, meglepem majd valami finom sütivel. Ezzel csak az volt a baj, amit hétvégén sütöttem, mire észbe kaptam, valahogy mindig elfogyott vasárnap estére. 🙂 De most elhatároztam, hogy nem kockáztatok, és hét közben sütök. Mivel munka után nincs sok idő, ezért mindenképpen valami nagyon gyors, egyszerű és gyümölcsös sütire gondoltam. Szerintem a banán azért nyerő, mert nagyon puha lesz tőle a tészta, és ha esetleg nem fogy el azonnal, még egy-két nap múlva sem száraz. A krémsajt maradék, ezért került bele, az eredeti receptben nem szerepel. Azt hiszem, ez jó választás volt, mert még lágyabb és krémesebb lett tőle a tészta. Csokicsepp éppen nem volt itthon, ezért étcsokoládét aprítottam, ezt szórtam a tetejére sütés előtt, illetve csak úgy díszítésként megszórtam kókuszreszelékkel is.

Hozzávalók:

18 dkg finomliszt

10 dkg margarin

5 dkg barna cukor

1 csomag vaníliás cukor

1 db tojás felverve

2 db kisebb érett banán (pépesítve)

+ 2 evőkanál natúr krémsajt vagy

3 db nagyobb érett banán (pépesítve)

1 teáskanál sütőpor

1 teáskanál szódabikarbóna

2 evőkanál cukrozatlan kakaópor

csipetnyi só

csokicsepp vagy darabolt csokoládé (opcionális)



Elkészítés:

Először melegítsük elő a sütőt 180 fokra, és vajazzunk, lisztezzünk ki egy közepes méretű tepsit. (Amennyiben magasabb sütit szeretnénk, akkor kisebb tepsit használjunk.) Keverjük habosra a margarint a kétféle cukorral, adjuk hozzá a tojást, a pépesített banánokat és a krémsajtot, végül keverjük bele a sóval, sütőporral, szódabikarbónával elkevert, előzőleg átszitált lisztet. Válasszuk ketté a tésztát, és az egyik felébe keverjük bele a kakaóport. Sűrű masszát kapunk, ezért tegyünk egy-egy kanálnyi tésztát a tepsibe, majd a végén egyengessük el a masszát, hogy mindenhol kitöltse a tepsit. Tetszés szerint megszórhatjuk csokicseppekkel vagy apró darabokra vágott csokoládéval. Süssük kb. 20 percig, és hagyjuk kicsit hűlni a tepsiben.

Tovább a blogra »